16/10/2026
FŐSZERKESZTŐI LEVÉL
Kedves Olvasóink!
Október 13-án egy sajátos nevelési igényű gyermek kálváriájáról tettünk közzé bejegyzést. A rendelkezésünkre bocsátott dokumentumok és beszámolók alapján a gyermek nem kapta meg a számára szakértői véleményben előírt fejlesztéseket, miközben az intézményi működéssel, a gyermekkel szembeni bánásmóddal és az ügy kezelésével kapcsolatban további súlyos kérdések merültek fel.
Ez az ügy egyike azoknak, amelyekben hónapok óta gyűjtünk információkat, vizsgálunk dokumentumokat, és amelyekkel kapcsolatban most kezdtük meg az érintett intézmények, fenntartók, szervezetek és hatóságok hivatalos megkeresését. A teljes tényállás bemutatásához ugyanis a rendelkezésünkre álló bizonyítékokat a hivatalos válaszokkal is össze kell vetnünk.
Az azóta született egyik bejegyzésünk alatt egy 38 követővel rendelkező, saját bejegyzéseket nem tartalmazó Facebook-oldal hosszú hozzászólásban vonta kétségbe a VanKözöd szerkesztői munkáját, hitelességét, működésének jogszerűségét és a vizsgált ügyben képviselt álláspontunkat. Név nélkül – ugye.
A hozzászólás tartalma és az oldal nyilvánosan hozzáférhető adatai alapján felmerült bennünk annak lehetősége, hogy működtetője közvetlenül vagy közvetve érintett lehet valamelyik vizsgált ügyünkben. Ezt nem tudjuk bizonyítani, és a működtető személyét sem ismerjük. Ezért kizárólag a nyilvánosan megfogalmazott kijelentéseivel foglalkozunk.
A hozzászólás számos olyan feltételezést, megalapozatlan következtetést és a VanKözöd működésére vonatkozó számonkérést tartalmaz, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy olvasóinkban kétséget ébresszenek szerkesztőségünk hitelességével és tevékenységünk jogszerűségével kapcsolatban.
A hozzászóló ugyanakkor nem jelölt meg olyan konkrét ténybeli pontatlanságot, és nem mutatott be olyan bizonyítékot, amely a megjelent írásaink állításait cáfolná. Ezért a félreértések elkerülése és a működésünkkel kapcsolatos tények tisztázása érdekében alapítóként és főszerkesztőként személyesen tartom fontosnak a nyilvános tájékoztatást.
Mindenekelőtt szeretném egyértelművé tenni: a VanKözöd teljes szerkesztői felelősségét én viselem. Alapítóként és főszerkesztőként én határozom meg a szerkesztési irányelveket, én döntök a megjelenő tartalmakról, a közlésük módjáról és a szerkesztőség által képviselt álláspontokról. A szerkesztői döntésekért, azok szakmai megalapozottságáért és a szükséges helyesbítésekért személyesen vállalom a felelősséget.
A hozzánk forduló szülők, a névtelenséget kérő források és az önkéntesen közreműködő szerzők nem hoznak helyettem szerkesztői döntéseket. Az általuk rendelkezésünkre bocsátott információk közléséről és a megjelenő tartalomról főszerkesztőként én döntök.
1. A VANKÖZÖD FELADATA NEM A SZÜLŐK KÖZÖTTI IGAZSÁGTÉTEL
Az elmúlt hónapokban számtalan alkalommal, magánlevelekben is megfogalmaztuk, hogy megértjük és tiszteletben tartjuk valamennyi érintett szülő érzéseit, félelmeit és aggodalmait. Megértjük azt a szülőt, aki gyermeke biztonságát félti egy iskolai közösségben. És megértjük azt is, aki azért küzd, hogy gyermeke megkapja a számára előírt fejlesztéseket, a megfelelő pedagógiai támogatást és a méltó bánásmódot.
A VanKözöd feladata azonban nem az, hogy eldöntse, melyik szülői közösségnek van igaza. Nem szeretnénk és nem is tudunk igazságot tenni olyan családok között, amelyek sok esetben ugyanannak a hiányosan működő ellátórendszernek a következményeit élik meg, csak más-más oldalról.
A feladatunk az, hogy megvizsgáljuk, az érintett gyermekek tanuláshoz, fejlődéshez, biztonsághoz és emberi méltósághoz való joga hogyan érvényesül, az intézmények és fenntartók teljesítették-e a rájuk háruló kötelezettségeket, valamint milyen jogorvoslati lehetőségek állnak rendelkezésre az esetleges jogsérelmek megszüntetésére.
A felelősség több szinten merülhet fel. Felelőssége lehet annak az intézménynek, amely nem teszi meg a szükséges intézkedéseket, annak a fenntartónak, amely a tudomására jutott hiányosságokra nem ad megfelelő választ, és azoknak a döntéshozóknak, akik olyan ellátórendszert tartanak fenn, amely nem biztosítja a gyermekek és pedagógusok számára szükséges feltételeket.
De a közösség tagjainak is van felelősségük abban, hogyan reagálnak ezekre a helyzetekre. Abban, hogy elfogadják és ezzel fenntartani segítik-e a méltatlan állapotokat, vagy jelzik a problémákat a megfelelő fórumokon. Abban, hogy egy másik, ugyancsak nehézségekkel küzdő családot tesznek-e meg felelősnek, vagy attól az intézménytől, fenntartótól és ellátórendszertől várnak megoldást, amelynek ez jogszabályi kötelezettsége.
A másik gyermek megbélyegzése, a másik szülő támadása vagy egy család kiközösítése nem teremti meg a hiányzó fejlesztési feltételeket, és nem oldja meg az intézményi problémákat. A családok egymás elleni küzdelme sokszor éppen azoknak a működési hiányosságoknak a feltárásáról tereli el a figyelmet, amelyek miatt a konfliktusok kialakultak.
2. AZ INTÉZMÉNYEK FELVÉTELI KÖTELEZETTSÉGÉRŐL ÉS AZ ELŐÍRT FEJLESZTÉSEKRŐL
A hozzászólás egyik kifogása szerint helytelen úgy bemutatni egy köznevelési intézményt, mintha szabadon eldönthetné, vállalja-e egy sajátos nevelési igényű gyermek ellátását.
Ilyet azonban nem állítottunk. A kötelező felvétel és az előírt ellátás biztosítása két különböző jogi kérdés. Attól, hogy egy intézménynek jogszabályi felvételi kötelezettsége van, még teljesítenie kell a gyermek oktatásával, fejlesztésével és biztonságával kapcsolatos kötelezettségeit is.
A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 47. §-a szerint a sajátos nevelési igényű gyermeknek joga van az állapotának megfelelő különleges bánásmódhoz, a szakértői véleményben foglaltak szerint. Az intézmény és a fenntartó feladatait természetesen külön kell vizsgálni. A szakemberhiány rendszerszintű probléma, de annak létezése önmagában nem zárja ki valamely konkrét intézményi vagy fenntartói mulasztás megállapítását.
Éppen ezért vizsgáljuk, hogy az intézmények mikor szereztek tudomást az ellátási hiányosságokról, milyen intézkedéseket t***ek, jelezték-e a problémákat a fenntartó felé, és milyen megoldásokat kezdeményeztek. Az ilyen kérdések tisztázása nem támadás a pedagógusok ellen, hanem az intézményi felelősség feltárásának része.
3. A GYERMEKEK BIZTONSÁGÁRÓL ÉS AZ ISKOLAI KONFLIKTUSOKRÓL
A hozzászóló azt is kifogásolta, hogy álláspontja szerint írásaink összemossák a sajátos nevelési igényt a súlyos magatartási problémákkal, és nem biztosítanak elegendő hangsúlyt a többi gyermek biztonságának.
Ezt a következtetést visszautasítom. A sajátos nevelési igény önmagában nem azonos sem az agresszióval, sem a veszélyeztető magatartással. Amennyiben egy iskolai közösségben fizikai agresszió, bántalmazás vagy más súlyos konfliktus történik, azt konkrét események és ellenőrizhető tények alapján kell vizsgálni.
A többi gyermek biztonsága nem másodlagos. Ezt soha nem állítottuk. A köznevelési törvény 46. §-a valamennyi gyermek számára biztosítja az emberi méltóság tiszteletben tartását és a fizikai, lelki erőszakkal szembeni védelmet. Az SNI-s gyermek megfelelő fejlesztéshez való joga és osztálytársai biztonsághoz való joga egyaránt érvényesítendő.
Éppen ezért kell vizsgálni, hogyan reagált az intézmény a konfliktusokra, milyen megelőző intézkedéseket tett, biztosította-e az előírt fejlesztéseket, és milyen pedagógiai vagy gyermekvédelmi támogatást nyújtott az érint***eknek.
A gyermekek jogainak biztosítása nem lehet olyan választási helyzet, amelyben az egyik gyermek csak a másik jogainak sérelme árán juthat megfelelő ellátáshoz. Az integrált oktatás feltételeinek megteremtése éppen azért alapvető intézményi és fenntartói feladat, mert az egész közösség érdekeit szolgálja.
4. A CSALÁDI KÖRÜLMÉNYEKRŐL ÉS AZ ÜGYEK ELŐZMÉNYEIRŐL
A hozzászólás szerint túl nagy hangsúlyt kapnak írásainkban egyes gyermekek családi körülményei és pszichés nehézségei, miközben a magatartási problémák előzményeivel kevesebbet foglalkozunk.
A gyermek élethelyzete és egyéni szükségletei pedagógiai szempontból fontosak lehetnek. Egy családi tragédia vagy pszichés nehézség azonban önmagában nem bizonyít intézményi jogsértést, és nem ad teljes magyarázatot valamennyi iskolai konfliktusra. Az intézményi kötelezettségek teljesítését ettől elkülönítve, dokumentumok alapján kell vizsgálni.
A korábbi előzmények akkor relevánsak, ha közvetlenül befolyásolják az adott ügyben vizsgált tényállást vagy valamely következtetés megalapozottságát. Egy gyermek teljes iskolai és családi előéletének nyilvánosságra hozatala ugyanakkor nem feltétele annak, hogy megvizsgáljuk: a jelenlegi intézmény teljesít***e-e a jogszabályi kötelezettségeit.
A gyermekek személyes adatainak védelme különösen fontos. A név elhagyása önmagában valóban nem minden esetben elegendő a közvetett azonosítás megakadályozására, ezért a nyilvánosságra hozott információk szükségességét és arányosságát minden esetben mérlegelni kell. A szülői felhatalmazás mellett is figyelembe kell venni a gyermek érdekeit és személyiségi jogait, ezt meg is tettük.
5. A DOKUMENTUMOK HITELESSÉGÉRŐL ÉS AZ INTÉZMÉNYEK VÁLASZADÁSI LEHETŐSÉGEIRŐL
A hozzászóló azt is megkérdőjelezte, hogy hiteles lehet-e egy olyan tényfeltárás, amelynek dokumentumait nagyrészt az egyik érintett fél bocsátja rendelkezésre.
Egy dokumentum hitelességét azonban nem az határozza meg, hogy ki juttatja el a szerkesztőséghez. Egy intézményi irat akkor is intézményi irat marad, ha azt egy szülő továbbítja. Természetesen meg kell különböztetni a dokumentumban rögzített tényeket, az érint***ek személyes beszámolóit, a hivatalos megállapításokat és az ezekből levont szerkesztői következtetéseket.
Az intézmények adatvédelmi és titoktartási kötelezettségeit tiszteletben tartjuk. Ezek azonban nem jelentenek általános tilalmat arra, hogy egy közintézmény a saját működésével, eljárásrendjével vagy az általa megtett intézkedések közölhető részével kapcsolatban tájékoztatást adjon.
A közérdekű adatok megismerésének lehetőségét az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény biztosítja. A személyes adatokat és a közérdekű adatokat ugyanakkor eltérő szabályok alapján kell kezelni, ezért a hivatalos megkereséseinkben is különválasztjuk ezeket.
A hónapok óta vizsgált ügyekben a hivatalos megkereséseknek pontosan az a céljuk, hogy a rendelkezésünkre álló dokumentumokat, beszámolókat és az intézmények, fenntartók, hatóságok válaszait egymással összevethessük. A teljes tényállást ezek figyelembevételével kívánjuk bemutatni.
6. MIÉRT KÖZLÜNK NÉVTELENÜL LEVELEKET, ÉS MIÉRT VÁLTANAK KI EZEK INDULATOKAT?
A VanKözödhöz számos szülői, dolgozói és más érintetti beszámoló érkezik. Ezek között vannak olyan levelek, amelyek szerzői kizárólag névtelenségük megőrzésével vállalják a megszólalást. Sok esetben éppen ezek a történetek világítanak rá olyan intézményi problémákra és összefüggésekre, amelyek egyébként rejtve maradnának.
A névtelenség természetesen nem helyettesíti a forráskritikát. A beszámolók állításait a megfelelő forrásmegjelöléssel kell kezelni, és ahol szükséges, további ellenőrzésnek kell alávetni. A szerkesztői felelősség ebben az esetben is engem terhel.
Azt is tapasztaljuk, hogy szinte minden ilyen történet valamelyik közösség érzékeny pontjait érinti. Amikor egy sajátos nevelési igényű gyermek ellátásának hiányosságairól írunk, más érintett szülők részéről érkeznek kifogások. Amikor például bölcsődei dolgozók helyzetéről és nehézségeiről közlünk névtelen beszámolót, más közösségek kérik számon, hogy az ő szempontjaik miért nem kaptak ugyanekkora hangsúlyt.
Ezek a reakciók érthetők, de a szerkesztői döntéseinket nem az határozza meg, hogy egy adott történet melyik érintetti csoportnak kedvez. Azokat a közérdekű problémákat szeretnénk bemutatni, amelyek megismerése hozzájárulhat az intézményi működés és a rendszerszintű hiányosságok feltárásához.
7. A VANKÖZÖD MŰKÖDÉSÉRŐL ÉS AZ NMHH-NYILVÁNTARTÁSRÓL
A VanKözöd civil kezdeményezésként indult, közéleti és társadalmi kérdésekkel foglalkozó online magazin. Kezdettől fogva közérdekű problémák feldolgozására és bemutatására vállalkoztunk. Működésünket tudatosan nem üzleti alapokra építettük: hirdetési bevételünk nem volt, a tartalmakat saját munkával és önkéntesen közreműködő szerzők segítségével készítettük.
A hozzászólás egyik központi kérdése az NMHH sajtótermék-nyilvántartásában való szereplésünkre vonatkozott. Ezzel kapcsolatban szeretnék egy alapvető jogi tényt tisztázni. Magyarországon online sajtótermék elindításához nem szükséges előzetes hatósági engedély Fontos különbség tehát, hogy a sajtótermék nyilvántartásba vétele nem előzetes működési engedély.
A VanKözöd eddig bevételszerzésre épülő üzleti modell nélkül működött. A tartalomkészítés, a honlap fenntartása, a dokumentumok feldolgozása és különösen a hónapokig tartó tényfeltáró munka azonban mára rendkívül jelentős idő- és erőforrásigénnyel jár.
Ezt a munkát hosszú távon fenntarthatóvá szeretnénk tenni. Közösségi adománygyűjtés helyett olyan új tartalmi formátumok megvalósítását tervezzük, amelyekhez hirdetőket és szakmai partnereket is szeretnénk bevonni.
A tervezett gazdasági és szerkesztőségi működésre tekint***el kezdeményeztük a VanKözöd internetes sajtótermékként történő nyilvántartásba vételét a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál.
8. MIÉRT FÉLKÉSZ A HONLAPUNK?
A hozzászólás a honlapunk állapotát és az impresszumot is kifogásolta. Valóban vannak olyan részei a weboldalnak, amelyek még fejlesztés és szerkesztés alatt állnak, és amelyeknél további pontosításokra van szükség.
Ennek egyszerű oka van. Az elmúlt hónapokban a rendelkezésünkre álló időt és energiát elsősorban a tartalomkészítésre, az olvasói megkeresések kezelésére és a folyamatban lévő tényfeltáró munkákra fordítottuk. A honlap véglegesítését eredetileg október végére terveztük, mert a szerkesztőségi kapacitásunk ezt t***e lehetővé.
Elsődleges kommunikációs felületünk jelenleg a Facebook, a weboldalon pedig a hosszabb cikkeket és egyéb tartalmakat is közzétesszük. A kapcsolatfelvételi felületet már frissítettük, a szükséges szerkesztőségi és jogi tájékoztatókat pedig pontosítjuk.
Ez nem jelenti azt, hogy az olvasói megkeresésekkel eddig nem foglalkoztunk volna. A Messengeren érkező levelekre és kérdésekre folyamatosan, személyesen válaszoltunk, és igyekeztünk minden hozzánk fordulónak érdemi választ adni.
A weboldal technikai és tartalmi hiányosságait természetesen javítani kell, és ezt meg is tesszük. A honlap befejezetlensége azonban nem teszi valótlanná a megjelent írások ellenőrizhető tényállításait, és nem cáfolja az általunk vizsgált intézményi hiányosságokat.
Az impresszum és a szerkesztői felelősség kérdésében pedig szeretném megismételni: a VanKözöd alapítója és főszerkesztője vagyok, a tartalmi és szerkesztői döntésekért személyesen vállalom a felelősséget.
9. A SZAKMAI HITELESSÉGÜNK MEGKÉRDŐJELEZÉSÉRŐL
A hozzászólás több ponton azt sugallja, hogy a VanKözöd előre meghatározott felelősöket keres, egyoldalúan tájékoztat, és nem vesz figyelembe valamennyi érintett gyermeket.
A közéleti és szerkesztői munka természetes velejárója a nyilvános kritika. Ezt elfogadom, és a megalapozott észrevételeket figyelembe veszem. Ugyanakkor a szakmai hitelesség megkérdőjelezése nem helyettesítheti a konkrét tények cáfolatát.
A Polgári Törvénykönyv 2:45. §-a a jóhírnév védelméről rendelkezik. E jog sérelme különösen akkor merülhet fel, ha valaki másra vonatkozó sértő és valótlan tényt állít vagy híresztel, illetve valós tényt hamis színben tüntet fel. A véleménynyilvánítás, a kérdésfeltevés és a tényszerű kritika önmagában természetesen nem jelent jogsértést, ezért a hozzászólást sem kívánom pusztán a bíráló hangvétele miatt jogellenesnek minősíteni. De vannak határok.
Az elmúlt időszakban több olyan privát Messenger-üzenetet is kaptunk érintett szülőktől, akik saját álláspontjukat kívánták alátámasztani. Egyes üzenetek azonban olyan kijelentéseket tartalmaztak a másik gyermekről és családjáról, amelyek álláspontunk szerint személyiségi jogi aggályokat vetnek fel. Ezekre minden esetben felhívtuk az érintett levélírók figyelmét.
Főszerkesztőként továbbra is megértem és tiszteletben tartom a szülők félelmeit, indulatait és aggodalmait, de ezek nem adnak felhatalmazást mások jóhírnevének, emberi méltóságának vagy magánéletének megsértésére.
Ugyanez érvényes a VanKözöddel szemben megfogalmazott kijelentésekre is. Amennyiben a szerkesztőséget valótlan tényállításokkal, személyiségi jogokat sértő közlésekkel vagy más jogellenes magatartással éri támadás, jogi útra terelve az ügyet keresünk rá megoldást.
Azt azonban fontosnak tartom, hogy a szerkesztőség részrehajlására, a tudatosan egyoldalú tájékoztatásra vagy az előre kijelölt felelősök keresésére vonatkozó állításokat konkrét tényekkel kell alátámasztani. Az általános sugalmazásokat nem fogadom el a munkánk érdemi cáfolataként.
Amennyiben valamelyik közlésünk valótlanságára vagy pontatlanságára ellenőrizhető bizonyíték érkezik, azt megvizsgáljuk, és indokolt esetben javítjuk a közölt tartalmat. Ez a szerkesztői felelősség része.
10. A FOLYAMATBAN LÉVŐ ÜGYEKET NEM ENGEDJÜK EL
Végül szeretném egyértelművé tenni, miért tartottam szükségesnek ennek a levélnek a közzétételét.
A VanKözöd hónapok óta dolgozik olyan ügyeken, amelyekben a rendelkezésünkre álló dokumentumok és beszámolók súlyos, jogsértésre utaló körülményeket vetnek fel. Ezek között vannak intézményi mulasztásokkal, gyermekvédelmi eljárásokkal, az előírt fejlesztések elmaradásával és az érint***ekkel szembeni bánásmóddal kapcsolatos kérdések.
A feltárt körülmények érdemi bemutatásához végig kell vinnünk a hivatalos megkereséseket, és meg kell ismernünk az érintett intézmények, fenntartók és hatóságok álláspontját. A jogsértések megállapítását minden esetben a rendelkezésre álló bizonyítékokhoz és az adott eljárás jogi kereteihez kell kötni.
A nyilvános kritikára válaszolunk, a tényszerű hibákat javítjuk, és a jogos szakmai észrevételeket figyelembe vesszük.
Ugyanakkor semmilyen nyomásgyakorlás, személyeskedés vagy megalapozatlan hitelességi kifogás miatt nem fogjuk félbehagyni azokat az ügyeket, amelyeken hónapok óta dolgozunk.
Ezt a tájékoztatást azért tartottam fontosnak közzétenni, hogy a jövőbeni félreértéseknek és megalapozatlan támadásoknak is elejét vegyük, és mindenki számára világos legyen, milyen szakmai elvek mentén működik a VanKözöd.
A VanKözöd indulásakor tudatosan döntöttem úgy, hogy főszerkesztőként elsősorban a háttérből irányítom a magazin munkáját, és személyesen, arccal csak kivételes, indokolt esetekben jelenek meg a nyilvánosság előtt. Fontosabbnak tartottam, hogy a figyelem az általunk feldolgozott társadalmi problémákra, az érint***ek történeteire és a feltárt tényekre irányuljon, mint arra, hogy ki áll a szerkesztőség élén. Az elmúlt hónapok tapasztalatai azonban megmutatták, hogy a VanKözöd fejlődésével a főszerkesztő személyes jelenlétének is nagyobb szerepet kell kapnia. Ezért a jövőben gyakrabban, saját arcommal és nevemmel is megszólalok majd, bemutatom a munkánk hátterét, a szerkesztői döntéseink szempontjait és azokat a kérdéseket, amelyekkel foglalkozunk. A szakmai felelősséget eddig is személyesen viseltem, a jövőben pedig ennek a nyilvánosságban is nagyobb hangsúlyt kívánok adni.
Főszerkesztőként vállalom a szerkesztői döntéseimért járó felelősséget, az ellenőrizhető tényekre alapozott munkát és a szükséges helyesbítéseket.
Ugyanezt az elszámoltathatóságot tartom indokoltnak azoknál az intézményeknél és szervezeteknél is, amelyeknek törvényben meghatározott feladatuk a gyermekek jogainak biztosítása.
A gyermekeknek nem egymással kellene megküzdeniük a biztonságért, a megfelelő oktatásért és az előírt fejlesztésekért. Ezek biztosítása az ellátórendszer alapvető feladata.
A miénk pedig az, hogy feltárjuk, hol, hogyan és miért nem teljesülnek ezek a kötelezettségek.
Megyeri Gabriella
alapító, főszerkesztő
VanKözöd
2026. október 16.
