05/09/2026
Én úgy megszerettem a macskákat.
Azt se gondoltam volna, hogy ezt valaha leírom.
Csípem bennük, hogy autonóm lények. Világi jól elvannak maguknak, egyáltalán nem várják, hogy én okvetetlenkedjek körülöttük. És ez rám is igaz.
A gizsgugya ki se szakad a fenekemből, úgyhogy több hely ott már amúgy sincs.
Azért kapcsolódunk is, mert ha mindenkinek egyszerre csörren meg a szeretetvekkere, őrült nagy összeborulás van.
Azon meg nyúlok a röhögéstől, amikor úgy akarnak irgalmatlan nagy nyávogás közepette drámai éhhalált halni, hogy a kajájuk már a kezemben van.