20/04/2025
Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk!🐰🌷
Húsvét
Gyerekkoromban a húsvét a családról és a rengeteg locsolóról szólt. Az unokanővéremmel ketten, szépen felöltözve vártuk a locsolókat, az ő osztálytársait, az én osztálytársaimat, a barátokat, szomszédokat, rokonokat. Latolgattuk, hogy hányan fognak eljönni, abban az évben ki fog minket meglocsolni. A nap végére borzasztó szagunk volt a sok pacsulitól, addigra kellőképpen elegünk is lett az egész műveletből. Ez évekig így ment mi szépen felöltözve vártuk a fiúkat, férfiakat, a versekért és a locsolásért adtunk Kinder tojást, hímes tojást, megkínáltuk a vendégeket enni és innivalóval.
Az előkészületek azonban már jóval korábban elkezdődtek. A nagyapánk, ahogyan mindenki hívta Becses már hetekkel húsvét előtt gyűjtötte nekünk a tojásokat. Emlékszem, amikor huncut mosollyal az arcán tavasz közeledtével hátra hívott minket, lányokat a kis szobába és megmutatta, hogy a tejes ládában már mennyi tojást gyűjtött nekünk össze, mert ez az ő önként vállalt feladata volt. Mint mindenben ebben is a cinkosunk volt. Több száz tojást gyűjtött össze nekünk minden évben. Aztán mi ezeket a tojásokat a konyhájukban kezelésbe vettük, megfőztük, befestettük és szalonnával átkentük, hogy szép fényesek legyenek. A tojásfestés miatt az unokabátyáimmal szinte ölre mentünk. Mi lányok nagyon mérgesek voltunk (legalábbis én), hogy bezzeg ők az egyetlen igazán élvezetes dolgot is el akarják venni tőlünk. Hiszen, amíg mi hol lelkes, hol kényszeredett mosollyal fogadtuk a várt és váratlan vendégeket és a büdösebbnél büdösebb pacsulikat addig ők locsolkodni jártak házról-házra és minden jóval felpakolva tértek haza. Mi legfeljebb a lepattanó Kinder tojásokból kaphattunk egyet-kettőt.
Anyukám meg tudta teremteni az ünnep hangulatát. Érzéke van a részletekhez. Mindig került az asztalra húsvéti terítő, dekoráció, finom sütemény, étel, ital. A húsvéti rokonlátogatásainknak is megvolt a menete, minden évben, ugyanúgy. Húsvétkor még ez sem volt ellenemre, az életünk része volt. Ami néha szomorú volt, hogyha a soproni unokatestvéreink is hazalátogattak ilyenkor az ország másik szegletébe, fájdalmasan rövidnek bizonyult az együtt töltött idő. Ahogyan nőttünk változtak a dolgok. Becses lebénult, már nem tudott tojásokat gyűjteni nekünk. Nekünk, lányoknak udvarlóink lettek, szétszéledtünk. Néha azért akadtak még vicces helyzetek, mint mikor megláttam a fiúkat szódásszifonnal közeledni felénk csapatostul és siettemben beestem a kocsi és garázsfal közé. Innentől kezdve letapasztott térdekkel folytattam a napot. Volt, hogy sikerült a slagos támadás elől kitérnem, de az unokahúgom már nem volt ilyen szerencsés. Sőt egy alkalommal a férjem is ellátogatott hozzánk húsvétkor locsolkodni. S bár nekem jobb a memóriám kettőnk közül (szerintem) erre az alkalomra ő az, aki emlékszik. Ez a locsolkodás azért nagy szám, mert akkoriban ő is nagyon távol élt az én szülőfalumtól és csak látogatóban járt arra.
Amióta gyerek voltam minden megváltozott, de szeretettel gondolok vissza ezekre az évekre. A húsvét megmaradt annak, ami, egy kis megnyugvásnak és varázslatnak a hétköznapok zsivajában.
