11/09/2026
Megmondom őszintén, nekem magamtól valószínűleg soha nem jutott volna eszembe csirkemájas rizottót főzni.
Korábban nem készít***em, nem is ettem ilyet, és valahogy a rizottó meg a csirkemáj sem állt össze a fejemben egyetlen étellé.
Aztán egyszer megnéztem, milyen rizottóreceptek iránt érdeklődnek leginkább Magyarországon, és legnagyobb meglepetésemre a májas, csirkemájas változat nagyon elöl volt.
Gondoltam, ebben azért csak lehet valami. 😆
Úgyhogy utánanéztem, és kiderült, hogy nem is valami magyaros „tegyünk májat a rizsbe” kreációról van szó. Az olasz konyhában is létezik csirkemájas rizottó, risotto ai fegatini néven.
És ami különösen tetszik benne, hogy nem egyszerűen egy alaprizottó, amibe beledobáljuk a megsütött csirkemájat.
Már az alapja is egy kicsit más.
A hagyma mellé sárgarépa és szárzeller kerül, amelyeket egészen finomra, szinte pürészerűre aprítok. Ez vajon és kevés olívaolajon párolódik meg, és erre jön majd a rizottórizs.
A csirkemáj közben külön lábasban készül.
Vaj, kevés olívaolaj és zsálya az alap, majd ebben pirítom meg a megtisztított, kisebb darabokra vágott májat. Amikor minden oldalát szépen megkapta, száraz fehérborral öntöm fel, és hagyom, hogy a bor nagyrészt elfőjön.
És csak ezután kezd igazán összeállni az étel.
A rizst a zöldséges alapon néhány percig pirítom, majd ezt is fehérborral öntöm fel. Ezután jön a rizottókészítés klasszikus része: forró csirkealaplét adok hozzá fokozatosan, mindig csak annyit, amennyit a rizs fel tud venni.
A csirkemáj viszont nem rögtön kerül bele.
Amikor a rizs körülbelül félig megfőtt, akkor adom hozzá a zsályás-boros májat, méghozzá az összes szaftjával együtt. Sőt, én még a májas edényt is kiöblítem egy merőkanál alaplével, mert amit egyszer már sikerült belefőzni íz formájában, azt szerintem vétek a mosogatóba küldeni.
Innen már együtt készül tovább a rizs és a máj.
A végén pedig jön az, amitől egy olasz rizottó igazán rizottó lesz: parmezán, majd a tűzről levéve még egy kevés hideg vaj. Néhány perc pihentetés után az egész krémes lesz, miközben maga a rizs továbbra is jó értelemben harapható marad.
És itt szerintem fontos a „krémes” szó.
Nem tejszínes.
A jó rizottó krémességéhez nincs szükség tejszínre. A rizsből kioldódó keményítő, az alaplé, a vaj és a parmezán együtt adják a tökéletes végeredményt.
Az pedig meglepően jól működik: a csirkemáj karakteres íze, a zsálya és a fehérbor mellé ott van a vajasan-parmezánosan krémes rizottó.
Én úgy indultam neki ennek a receptnek, hogy fogalmam sem volt, miért keresnek ennyien csirkemájas rizottót.
Most már valamivel jobban értem. 😆
Próbáld ki te is!
Recept hozzászólásban.