11/06/2026
Annyi minden kavarog bennem, hogy nehéz szavakba önteni. Jövő hétvégén indítjuk a költözést. Addig folyamatosan adom át nektek a csodálatos alkotásaitokat amiket nálam készítettetek az elmúlt hetekben. És csomagolom a rendeléseket. Írom a válaszüzeneteket. Találkozom veletek. Még egy pár alkalommal alkotunk is. És a kimerültségemet mindez tölti. A fáradtságtól fájó testemet nem, de a lelkemet biztosan.
Ebben a búcsú időszakban minden nap realizálom, hogy a kerámiázás több réteget rejt magában mint évekkel ezelőtt gondoltam volna. Eddig is volt amit tudtam, de most valahogy mélyebben sikerül ezt megélnem.
Mert amikor a workshopon készült tárgyakat a napokban átadtam, óriási mosolyokat, lelkesedést láttam az arcotokon. És ettől teljesen átjárt a szeretet engem is. Fantasztikus érzés látni, hogy amiket alkottok, ekkora örömöt és büszkeséget okoz számotokra. Hogy mennyire értékelitek azt, amit ti magatok készítettetek.
Azt is megtapasztaltam ebben a győri időszakban, hogy a közös alkotás nem áll meg az agyagnál. Mert baráti találkozókként folytatódnak. És hogy az átadott workshopos tárgyak is többről szólnak. Kávézás, beszélgetés, ölelés lesz belőle. Hogy a többszöri egyéni alkalmak nem csak a tanulásról, az alkotás szeretetéről, kísérletezésről, kikapcsolódásról szólnak, hanem arról is, hogy Győrön túl mikor találkozunk legközelebb.
Sajnos valamilyen módon lezárul ez a győri szakasz az én életemben, de tudom, és érzem, hogy sokatokkal biztosan találkozok még. Mert ez már nem csak az agyagról szól - és talán sosem arról szólt igazán.
❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️