19/06/2026
Ma 12 éve annak, hogy önszántamból kértem, hogy bekerülhessek a Miskolc Gyermekvárosba.
Otthon szinte semmim sem volt se biztonság, se nyugalom, csak a túlélés.
De akkor, 12 éve, hoztam egy döntést: hogy jobb életet akarok. Nem más kérte helyettem, én döntöttem úgy, hogy szeretnék változni, fejlődni, tanulni. 💪📘
A Gyermekvárosban kaptam meg az első saját szobámat, ott tanultam meg, mit jelent az, hogy naponta ötször étkezhetek . Ott tanítottak meg arra, hogyan legyek tisztességes, felelős ember. 👣
Rengeteget köszönhetek a nevelőimnek minden szavuk, figyelmük, néha szigoruk hozzátett ahhoz, aki ma vagyok. 🙏
Különösen hálás vagyok Szegedi Máriának , aki már az intézet előtt is ismert. Ő volt az, aki hitt bennem, tanított, motivált, és ha kellett, helyre tett – szívvel-lélekkel volt mellettem. 👩🏫
Hálával gondolok Tóth Enikőre, Pető Jánosra ,Horváth Róbertre és Sápi Ágnesre is – ők tanítottak arra, hogy a jóság és az emberség mindig utat mutat.
A Miskolci Egyetem hallgatói is sok időt töltöttek velünk – játszottak, tanultak velünk, és éreztették, hogy fontosak vagyunk. 🎲📚
A csoporttársaimmal együtt egy jó kis családot alkottunk , összetartottunk, együtt nőttünk fel.
Ma már több végzettségem is van , van feleségem, gyerekeim , és 6 éve megbocsátottam az édesanyámnak is. 🤍
Mert felnőttként megtanultam:
tudni kell megbocsátani. Csak így lehet békében élni – magunkkal és másokkal is. 🕊️
Most, felnőttként visszanézve elmondhatom: az a döntés mentette meg az életemet, amit 12 éve, gyerekként meghoztam.
Köszönöm mindenkinek, aki hitt bennem.
Ölellek Titeket szeretettel! 💛