Bútor restaurátor- Zelovits Gábor

24/10/2026

https://www.youtube.com/watch?v=ojTAxYheSns

Arvo Pärt: Da Pacem (full album). Nulle volonté d'illustration dans...

24/10/2026

Jó reggelt!

24/10/2026

Merj hibázni, tanulj belőle és állj fel újra! A kudarc nem a végállomás.
Erről szól a mai üzenet, olvasd el te is a hozzászólásban található linken! ⬇️⬇️⬇️

24/10/2026

Az életfilozófiám nem más, mint az, hogy az oly sokat s oly dolgokat megélt antik bútorok minden gondoskodást megérdemelnek. Ezért tölti ki…

24/10/2026

24/10/2026

24/10/2026

Fiókok voltak előttem, s mesélni kezdtek nekem.
Miről is...nos a mindenségről, a fiókok alján kisebb nagyobb lilás zöldes pacák foltok éktelenkedtek, valamikor valamiért odakerültek. Lehetett valamely kis ügyetlen kisfiú ki a lecke után a kis alacsony tintatartó fiola tetejét nem úgy csavarta vissza ahogy kell, s kidőlt a mindent beterítő folyadék, vagy egy hivatalnok ki gyorsan akart mér hazatérni s megtörtént a baj....
Nyomok a bútorokon mik mesélnek s mesélni akarnak nekünk, csak egy icipicit kell lassítanunk, hogy ezeket a nyomokat beengedjük a lelkünkbe, nem kell mindent semmissé tennünk. Ők azok a szépségflastromok amiknek ott kell maradniuk ahol vannak vagy ahová az a kisgyermek vagy felnőtt nő vagy férfiú helyezte anno valamikor. Nem kell mindjárt csiszolni, eltüntetni, egyrészt lehetettlen, másrészt része annak a bútornak amin dolgozunk, a testévé vált emlékfoszlány, ami ha hagyjuk mesél nekünk, használatról, időszakról, s használatról. Meg kell értenünk őket, ők emlékhordozó posztamensek, akik velünk vannak, ezekkel a velük járó kis " szépségtapaszaikkal " , s ezzel együtt kell őket szeretnünk.
Nem tudhatjuk, hogy némely sérülés vagy heg miért van ott ahol van, csak el tudjuk képzelni, teoriákat állítunk fel a miértekkel kapcsolatban, de ezek ettől függetlenül ott vannak s szerepelnek a bútorokon. S ekkor jön a megőrzés nemes gondolata. A szeretés még ezekkel az időhegekkel egyetemben , mert amikor már egyben s készen látjuk őket, ekkor tűnnek fel majd nekünk, ezek nem tolakodóak , nem szemet bántóak, hanem szépen bele símulnak az egységbe. S kérlek fogadjátok el , tényleg nem szabad mindent " eltüntetni " rajtuk, mert hozzájuk tartoznak, a testük részei ezek. Ezek a kis fiókok ugyanúgy fognak majd mozogni, mint előtte, csak ha kihúzzuk majd elénk tárul az a bizonyos " múlt " amit mi oly nemes lélekkel megőriztük, magunknak, gyermekeinek akiknek el tudjuk majd mesélni , tudod amikor a nagymamiék mikor olyan picik voltak mint most te, tintával írták a papírra a betűket. S igen el fog hangozni a kérdés - Apa , mi az a tinta ?
S már ennél a kérdésnél biztos, hogy ezzel a bútorral kapcsolatban ki fog alakulni egyfajta kapcsolat remélhetőleg s tovább fog nemesedni az gondolat már a gyermekben, nem baj ha folt van a fiókon, mert amikor a nagyi ............

24/10/2026

Szóval, fent vagy 2800-on, s körülvesz a csend . De a csend valami olyan csend amit szimplán nem lehet találni, vagy belebotlani. Itt érzékelheti az ember milyen különbség van a csend és a csend között. S a gondolatok áramlása is valami olyan teljesen más, minden letisztul, minden mássá válik odafent. Megváltoznak a fontossági sorrendek , s ráébredsz arra, hogy szerencsés ember vagy, fent vagy majdnem a világ tetején , s oly közel a szépséghez. S nem akartam a színeket most megmutatni, csak azt ami a fontos, a felhőket a hegyeket, s bár nem látszik a csendet. Megnyugodott a lelkem, letisztult odabent minden. Csak mindig ami beúszik a képpbe, az idő folyamatos hiánya, de legalább megérintett a lehetősége annak, hogy vannak helyek a világ tetején ahol még nem t***e be a lábát az ember , s nem borított fel mindent is!

S amiért oly jó és fontos volt ott fent lenni, az az, hogy visszamenjen az ember s kétszer több időt adjon magának s a lelkének, a megnyugvásra s a megpihenésre. S ilyenkor érti meg az ember a miérteket, amikor egy dupla ilyen magasságokban mászó s pihenő ember mit élhet át, a csendnek azt a valami léleknyugtató milyenségét amit itt, csak éppen hogy érezhet az ember.

Suhajda Szilárd, most megért***elek .........

24/10/2026

Valamelyik nap írtam, hogy a leendő lakásunkban elkezdtek a falak feldíszitődni , s egy falon azok a képek vannak ahol a család nagyon régi fotói vannak s köztük van egy kép , atyai nagyapámról !

Hogy, miért is fontos ez a kép, egyrészt mert a család egy fontos része, másrészt roppant nagy jelentősége van abban, hogy milyennek látom a világot, mire való a kezünk, s mit tud a szívünk s a lelkünk tenni ha egy kis bíztatást kap tőlünk.

Lajos bácsi, mert így hívták nagyapámat, egy kétezer mester volt, mindent is megjavított, s mindent is alkotott. Mikor a betegség vagy valami nátha félbe vágta a terveket az óvodába menés szándékában, maradtam a nagy szülőkkel. S ekkor a nap nagy részét egy kis , félhomállyal feldíszített műhelyben töltöttem a nagyapámmal. Ha rövid szeretnék lenni, akkor azt írnám, hogy egyre több " úgy fáj a fejem s melegem is van " történet látott napvilágot , csak hogy maradhassak a félhomályban otthon. De, mivel utálok rövid lenni ezért írom tovább.

Szóval volt az első fátis amikor is számomra érdekesnek s csodásnak vélt szerszámok vándoroltak el az én kis " műhelyembe " mert ugye szerszám nélkül dolgozni nem lehet......
Aztán rájöttem, hogy lehet jobb ha még nem nyitom meg a saját műhelyemet mert kezdett szaporodni a panaszok szava szüleim felé, hogy ugyan már vigyenek oviba, mert nem jó, hogy itthon vagyok. Ezért titokban kezdtem vissza csempészni miindazt ami elvándorolt valamiért a műhelyből, s ez után megváltozott minden.

Néha beszállhattam egy kicsit csináld ezt meg azt szituációkba , s a nap végén megérintett az a felismerés ezt Én csináltam !
Ezután semmi más nem érdekelt csak az, hogy hogyan lehet valamiből valamit csinálni , a kezemmel. Néha még valami kis csokit is csempésztem a nagyinak, mert oda volt érte , na meg a Bambiért, valami színes édes innivalóért. Észrevettem azokat a pillanatokat amit egy gyerek is értelmezni tud, mikor levette kerek szemüvegét s elkezdte törölgetni , s közben nézett engem, s azokban a nézésekben volt az amit még most is szeretnék élvezni , most a saját kis félhomályos műhelyemben, a szerszámok között. S tudom, hogy egy pici kis széken ott ül a sarokban s figyel engem, mit is csinálok, miből. A két kezemmel .