BOHOdesign - A művészet terápia

BOHOdesign - A művészet terápia Művészetterápia & Bútorfestés
❤️🧡💛💚💙💜🤎
Amikor festesz, nem csak a tárgyak változnak - te is. Nem kell kézügyesség, próbáld ki velem! Online & Vác Itt a megoldás!

Segítek, hogy újra tudj kapcsolódni önmagaddal és természet ritmusával. BOHÉM - színekkel festő bútorfestő vagyok. Ha elég bátor vagy, téged is megtanítalak erre. Ha az egyszerűbbet szereted, akkor abban keressük meg a neked való megoldást. Kétszáznál több Autentico bútorfesték színt tudok neked mutatni. WORKSHOP: gödi Autentico bútorfesték bemutatóteremben lehet inspirálódni, festeni, tanulni, eg

yütt lenni, barátkozni, alkotni, kiszabadulni a hétköznapokból. A workshopokon alap bútorfestő tehcnikáktól a dekorációs technikákig mindent megtanulhatsz. Válassz egyet és gyere! ONLINE: idő, távolság, kisgyerek, munka...... tudom, hogy ezek mekkora akadályok. Ezt szeretném áthidalni az online tanfolyamokkal. Otthon, kényelmesen, saját tempódban korlátlani ideig tanulhatsz a bútorfestő tanfolyamokon. WORKSHOP BOX: a teljes workshop élményért. Az online tanfolyamok mellé van lehetőséged egy kompakt szettet is választanod, amely az ecsettől a festékig minden szükséges anyagot tartalmaz. Nyisd ki, nézd meg a videót és láss munkához. Ez igazán menő! AUTENTICO KRÉTAFESTÉK BEMUTATÓTEREM: Magyarországon az egyetlen Autentico bemutatóterem, ahol a színeket felfestve, élőben tudod megnézni. Természetesen segítek az elindulásban, mit, mive érdemes festeni. Ha komolyabb tervezésban van szükséged segítségre, akár egy-két órát is tudunk veled foglalkozni! Keress bátran, szeretettel várlak! BOHOdesign ASZIMMETRIKUS FÜLBEVALÓK: ők az én szerelemgyermekeim. Magamnak készítettem az elsőt, s bár sosem lett az ékszer a fő profilom, a mai napig készítem nektek, kis sorozatszámban, hogy valóban egyedin legyen. Olyankor ülök neki, amikor kedvem tartja, így mindig szívemnek kedves darabok készülnek valódi ihletből! A készlet emiatt folyamatosan változik. A shopban megtalálod őket! IDÉZETES FATÁBLÁK: szintén hangulatomtól függően készítem - leginákbb nyáron:) - a fatáblákat, idézettel, festéssel, valódi fára. A saját versedet és idézeteset is szívesen felfestem! FOTÓTRANSZFER: valódi kérges fára viszem át kedvenc képeidet. Ez egy valóban különleges ajándék (a karácsony legmenőbb terméke nálam, csak mondom). Kézzel készítem mindet, ez nem nyomtatás! Különlegessége, hogy a fotó fehér, világos részei átlátszóak, így a fa erezete tűnik elő. Csodás natúr lakásdekoráció.

Ha azt nézem, hogy mi vagyok, mi a munkám... és mi az, amit a munkaidőm 90%-ában csinálok, egészen döbbenetes (el se hin...
10/09/2026

Ha azt nézem, hogy mi vagyok, mi a munkám... és mi az, amit a munkaidőm 90%-ában csinálok, egészen döbbenetes (el se hinnétek).
Nem is művészetterapeuta vagyok, hanem egy muveszetterapeuta béna időhiányos asszisztense, akinek olyan feladatokat adnak, amihez nem is ért, aztán csodálkoznak, hogy nem jól csinálja:) . De rákészülés nélkül, álmából felébresztve letol egy csoportot, csak az.... nem 3 mp, meg 40 mp, meg nem azonnal hangzatos meg nem közösségi média kompatibilis. Mert az embereket meg mutogatni se lehet ott, ehh...

​10 éve, amikor megcsináltam a vállalkozásom, tudtam, hogy a marketing alap. Ezért tanulni kezdtem. Meg fotózást is. És honlapot készíteni nulláról. Aztán rendszereket összekötni, hogy ha rendelsz, akkor ne kézzel kelljen számlát írnom vagy csomagfeladó akármit. Ezek amúgy szerintem tök bonyolultak, de azért a munkaidőm felét nem lépték túl.

​Ami azonban most van, az kész bolondokháza.

Tényleg azzal kell foglalkoznom fél napot, hogy olyan Reels-videót csináljak, ahol az első 3 másodpercben elhangzott mondat alapján dől el, hogy a tök értékes tartalmam (ami ne legyen hosszabb 40 másodpercnél) megnézitek-e 134-nél többen, vagy kuka, és nemcsak dolgoztam vele, de feleslegesen...

​Képtelen vagyok erre.
Deeee. ... Olvasom, hogy az emberek kezdenek az AI-ban megcsömörleni, hogy a normális kezd újra az igény lenni – legalábbis ez a prognózis.

​Hurrá, eljön még a mi időnk!
Mert amúgy én nem AI-jal írok. És nem 3 másodperc. És nem Coelho-bölcsesség, ami egy négyzetes képre ráfér és egy lájknál tényleg nem ér többet.

​És nem is tervezem, hogy mi lenne most a marketingcélja a posztomnak, mert azt írom, ami eszembe jut. (Vicces, hogy a marketing csoportokban a mit írjak egy sarkalatos kerdes de ők biztos jobban profitálbak mondjuk:)

Pár napja amúgy írtam egy hosszút (ami amúgy jó is), alig mutatta az algoritmus valakinek.

Úgyhogy most kiteszek ide egy hülye képet, ezt tuti látni fogjátok. Lehet a Fb meg is dicsér majd.

​Görgessetek vissza, jót írtam, olvassátok! 🌷

Pláne, ha az online művészetterápiás workshop is érdekel...
-vagy azért mert ingyen van,
-vagy mert eszméletlen jó szokott lenni. Válassz.

Link nincs a kommentben mert már azt se lehet, szóval írj és küldöm, hol regisztrálj.

Hoztam egy ilyen kis izgi kördiagramot, ami azt mutatja, hogy akik eddig jelentkeztetek a jövő szerdai nyitott workshopr...
09/09/2026

Hoztam egy ilyen kis izgi kördiagramot, ami azt mutatja, hogy akik eddig jelentkeztetek a jövő szerdai nyitott workshopra, milyen témák hívnak leginkább.

Valójában kb minden, de az önmagunkkal, természettel való kapcsolódás és az életszakasz-váltások vezetnek.

Ha jönnél, akkor regisztrálj és jelöld be milyen téma érdekel. Mindenképpen ehhez fogom igazítani a szerdai alkotást, amit mondtok.

Ja, és van szabad opció is, nyugpdtan írjatok, mert ott is izgalmas kérdések-témák érkeznek.

Pl, hogyan lehet felkészülni a nyugdíjas évekre. Nagggyon jó!

Rajztudás nem kell, csak gyere!

Linket kommentbe teszek, ha nem tudod kattintani írj és küldöm.

Na most kiderül, ki olvas vissza a hülyefejes posztom után. 🤔🤗😂Ha egy pálcikaembert sem tudsz rajzolni... és ez tart vis...
08/09/2026

Na most kiderül, ki olvas vissza a hülyefejes posztom után. 🤔🤗😂

Ha egy pálcikaembert sem tudsz rajzolni... és ez tart vissza az alkotástól... Most Neked írok (eredetileg egy hírlevelet kezdtem írni, de úgy belelovalltam magam a témába, hogy.... na majd olvasd el ott a folytatást egy kávéval holnap reggel)

Szóval: a rajztudásnak semmi köze az önkifejezéshez, az érzésinkhez, a megéléseinkhez és az emberi kapcsolódásaink módjához.

Az alkotás önkifejezés, az érzelmek áradása, áramlás, mindfullness élmény, és ha úgy akarjuk egy csodás kapcsolódási lehetőség is.
De persze lehet egy osztályozandó tantágy persze. Lehet az is.

Amikor otthon előveszel egy naplót, és kiírod magadból a napod eseményeit vagy az őszinte érzéseidet, nem az a célod, hogy regényt írj egy kiadónak. Nem számít a helyesírás, a külalak vagy a mondatszerkezet. A napló nem nyilvános szórakoztatásra készül. A "célja" pusztán annyi, hogy ami belül van, az kikerüljön a papírra. Hogy összegzed a gondolataidat, és kiadd magadból – őszintén.

Megfordult már bárki fejében, hogy "Á, én azért nem írok naplót mert sokszor elvétem a ly-j-ket!"?????????????? Komolyan, kit érdekel az egy naplóban, amit magamnak írok? De a lényeg, hangsúlyozom: akármilyen j-vel leírhatom az érzéseimet, mert attól azok még ugyanazok, hogy jül vagy rosszul írom. Értitek mit akarok mondani? A rajzolás ugyanez.

A művészetterápiában a papírra húzott vonalak olyanok, mint a naplóba írt betűk.

Teljesen mindegy, hogy jó-e a perspektíva, élethű-e a portré vagy hiperrealisztikus-e a csendélet. Nem művészi alkotásokat hozunk létre, hanem magunknak alkotunk.

Az lényeg az az élmény és folyamat, ami rajzolás közben bennünk történik.

A teljesítménycentrikus szemlélet (kezdve az oktatással) hozzászoktatott minket ahhoz, hogy a művészi tevékenységet értékelni, osztályozni kell. Aki ügyes, ötöst kap. Aki nem, az kettest.

Valaki, aki ezt kitalálta, örülnék, ha elmesélné nekem, hogy az alkotás örömének, az önkifejezésnek, a flow-ban levésnek mi köze van az akárhány iránypontos perspektívához és a reflex-színekhez? Mert ha egy árnyék nem a környezete színét veri vissza a képemen, akkor én nem ötösre önkifejeztem? Ja... erről szó nincs. Ötösre rajzolni kell. Hogy mi a művészet valódi lényege....

Tovább görgetem a filozófiai kérdést (anélkül, hogy határozott válaszom lenne). Minek rajzolunk? Hogy tökéletes legyen? A 20. század óta az már azért nem divat, lefesteni amit látok. Tökéletesen. Persze, aki művész akar lenni, az tudjon festni. Oké.

Menjünk tovább. Önszeretet.
Amikor szeretjük magunkat a jó és rossz tulajdonságainkkal együtt. Valami ilyesmi definíciója lehetne konyhanyelven ennek, de szerintem van ennél árnyaltabb része is. Mégpedig az, amikor nem a jó és rossz alapján akarom magam definiálni, hanem ezeket a tulajdonságokat le tudom írni magamról olyan objektív módon, hogy az egyszerűen van. Előjel nélkül.

Az önszeretet nem könnyű és nem is hiszem, hogy 100%elérhető, de azért érdemes törekedni felé.
Mert ez kb mindennapi üzenet magunknak:
- nem vagyok elég jó
- nem vagyok elég ügyes
- nem vagyok elég szép/magas/stb
- nem vagyok elég

Na de hogy lehet ebben elindulni?
Maximalisták és gyakorló önkritikusok figyelem:)

A művészetterápiás rajzolás (és visszajelzés!) pont ezt segítené, észrevétlenül, szelíden és finoman.
Amikor képesek vagyunk egy saját "irkafirkára" is szeretettel, elfogadással nézni és olyasmiket mondani róla, amitől nem szép lesz vagy ügyes és kreatív és fantasztikus, vagy éppen ferde, és félresikerült és béna és bocs, hogy élek és jobb lett volna el sem kezdeni, hanem megtanuljuk leírni azt, ami van. És abban csoda módon tudjuk látni a lehetőséget. Legyen az könnyű vagy nehéz.

Az ingyenes programokon havonta azért dolgozunk formarajzzal, hogy megtapasztalhassátok, hogy mennyire nem számít milyen a rajz, mit ábrázol, hogy mennyire nem is kell semmit sem ábrázolni...

Sokan csalódottak vagytok ELŐTTE, hogy tényleg csak ennyi lesz? Nem is festünk csodás képeket? Nem.
Mi azt rajzoljuk, ami ahhoz kell, hogy megélhess egy folyamatot, ami után megírsz egy verset (igen!), hogy tudjunk őszintén beszélgetni.

Ha az alkotás mint önkifejezési mód érdekel, akkor regisztrálj, 16-án este lesz az ingyenes havi alkalom.

❤️Írd meg kommentben, hogy RAJZ

és küldöm a regisztrációs linket
ugyanis a fb újabban nem enged linkelni. Vicceske.

(A képen művészetterápiás alkotásokat láttok ❤️❤️❤️)

Ma lezártunk egy csoportot, kicsit el is szomorodtunk, hogy vége... és hogy így együtt ebben nem megyünk tovább. Az aláb...
05/09/2026

Ma lezártunk egy csoportot, kicsit el is szomorodtunk, hogy vége... és hogy így együtt ebben nem megyünk tovább.
Az alábbi képek és agyagok egy teljes évkört mutatnak.
Tavaly októberben indultunk, amikor az évünk termését kerestük, kiválogattuk mik azok a magok, amiket jövőre is el akarunk ültetni, és mikkel nem vesződünk tovább. Novemberben az elengedés, decemberben a belső fény témái körül alkottunk. Januárban egy "mesét" írtunk és rajzoltunk, beleálmodva azt a jövőt ami valóban hív. Februárban új félév indult újjászületéssel, virágzással, növekedéssel, kiteljesedéssel...és bezárult a kör, indulunk el rajta újra és újra!

Hála van bennem minden megosztásért, egymás megtartásáért, büszke vagyok minden megugrott nehézségre.

És egy zárómondatot hozok, annyira szép:

"Örülök, hogy megismerhettelek titeket... és magamat" ❤️❤️❤️

Szeptember 19-én van lehetőséged kipróbalni egy akvarelles művészetterápiás alkalmat. Sok festés lesz, ez az egyik kedvenc foglalkozas, amit évek óta tartok és semmit nem változtatok rajta, annyira katartikus szokott lenni.
Téma: minden, ami változás az életünkben, segítségül most is az évszakok változását hívjuk. Ez egy sokszor sírós és kikönnyülős alkalom. Tényleg nagyon jó, gyertek!

A program 5 órás, Szeptember 19-én szombaton lesz 13 órától Vácon, az állomástól par perc séta (a Nyugati meg 23 perc vonattal)

2 szabad helyünk van.
Link kommentben.

03/09/2026

Azon gondolkoztam, mi kell még az iskolakezdés mellé.
Mert azért általánosba meg gimibe indítani egy-egy gyereket olyan kis miaznekem. Másodikán este pl egy szülői, az jó, nem? Úgyse akartam dolgozni, hogy két hete 0-24 csak velem a mateica gyerek és van egy szabad estém... deeehogy.
Jaj az mekkora buli lenne még, ha most két hétig 10.30ra kéne mennem az elsős gyerekért, hogy tyütyümütyi legyen a beszokás?!
Ahhhh igen, legyen KLUBINDULÁS is még a héten (mondjuk holnap) az legalább cseppet sem stresszes. Augusztusban ez annyira jó ötletnek tűnik, persze, csináljuk!
Jó-jó de az csak olyan gép előtt ülős levélírós-videószerkesztős-honlapbuherálós-emailekre valaszolos piti dolog, legyen még valami.
Megvan, kéne egy KÖLTÖZÉS!!!!
Úgy gyorsan, ha lehet, mondjuk legyen rá egy hetem.
Ha esetleg mindeközben meg egy 5 órás művészetterápiás csoport is belefér, jaj na az az igazi. Akkor ne is egy hetem legyen költözni, hanem inkább másfél napom. Na így. Ez mar jó.

Lassulás, ezt hozza az ősz.
Hallgass a saját belső ritmusodra.

(Most nyilván az önirónia szólalt meg bennem, mint egy önvédelmi mód, mert ezen már tényleg csak röhögni lehet. Es mindemellett: igy leírva sok, de tok nyugalomban látom a realitását annak hogy ez így oké lesz, most pl a kanapén teázgatok, írogatok, ennyi. Majd lesz, aminek kell.)

Na ja es meg a nyitott workshop időpontját kene meg kitalalni, de most picot talan látjátok, miert nem merek erre még semmit mondani.

De azért a hirlevelre gyertek mert ahogy van időpont, oda írom.

Drágáim, KÖZÉRDEKŰ: a héten startol a klub, amivel most eléggé el vagyok a háttérben foglalva. De hamarosan lesz újabb n...
01/09/2026

Drágáim, KÖZÉRDEKŰ: a héten startol a klub, amivel most eléggé el vagyok a háttérben foglalva. De hamarosan lesz újabb nyitott workshop, amit hírlevélben biztosan kiküldök mindenkinek.

Szeptember témája a változás, hogyan indulunk el felé, milyen érzésekkel és vajon mit tartogat. Hogyan tudjuk megtámogatni magunkat ebben, mik ilyenkor a "feladatok". Egy kis belső rendrakás.

Kommentbe teszem a linket, iratkozz fel es biztos megkapod az időpontot. (Itt is kiirom, de vagy latod, vagy nem...)

Harmadik krétakukacom. Mindenkinél másképp készült ❤️​A krétakukac egy gyapjú tolltartó szerűség, amit hagyományosan az ...
31/08/2026

Harmadik krétakukacom. Mindenkinél másképp készült ❤️

​A krétakukac egy gyapjú tolltartó szerűség, amit hagyományosan az anyukák varrnak (legalábbis 8 éve még így volt). Ebbe teszik a gyerekek az első néhány osztályban a krétáikat, amikkel rajzolnak.
​Az első rózsaszín volt kívánságra, selyemszalaggal levarrva a széle. Nem vagyok egy nagy varróművész, megszenvedtünk vele, de meglett.
​3 év múlva a fiam is iskolába készült – egy fiú azért szerintem másképp készül, mint egy lány, nálunk legalábbis: ő nem izgulta ezt úgy túl. Igy történt, hogy 31-én este megkérdezte: „Ugye az én krétakukacom kék, állatokkal?” (Jelen időben kérdezte, mint aki biztosan tudja, hogy ez már bekészítve várja őt.) Kiguvadt a szemem, mert ezt úgy elfelejtettem, hogy soha eszembe sem jutott. Mondtam neki, hogy persze, természetesen! :) így történt, hogy altatás után nekiálltam titokban megvarrni (jesszusom hány elfelejtett dolgot csinaltam mar éjjel:) de szeretem alváshiánnyal indítani az évet…
​Most már egész más a rendszer: a szülők együtt nemezelnek meg egy hatalmas, kétasztalnyi nemezlapot, amit elvágunk és elosztunk. Ahhoz képest, hogy szerintem ez nagyonis férfimunka lenne, olyan izomlázam volt utána, hogy moccanni nem bírtam, egy apuka sem képviselte magát 🤔… De nem is bánom, mert valójában nekem is egyre kevesebbszer adatik meg, hogy a két kezemmel hozzak létre valamit:

​Idén a kertem kb. kipusztult: pár paradicsomot tudtam csak leszedni, meg a fűszereket. Bútort is egyre ritkábban festek. Így nagyon jót tett ez az alkotás. Szerintem rendkívül fontos, hogy csináljunk olyat, amit a két kezünkkel, a befektetett energiánkkal, időnkkel és fáradságunkkal hozunk létre.

​A krétakukac megkoronázása az volt, amikor a varrógép elromlott, és varrhattam egész nap kézzel (megint nem pontos promptot küldtem fel az univerzumnak:) Egy helyen olyan ronda lett, hogy gyöngyöket varrtam rá – de pont ettől lett szuper! Szeretem a hibákat, mert a javítsuk mindig valami extra egyediséget hoz.

​Most legalább volt erre is időnk. Kiválogattam a nyári ruhákat, elővettem az őszieket. Készülünk. Eltesszük, ami nem kell, elővesszük, ami jön helyette.
​Ezeket a hétköznapi folyamatokat jóideje élem meg művészetterápiás szemlélettel (is). A válogatás már nem nyűg, hanem egy rituálé, aminek a fontossagaval tisztaban vagyok. Bármit csinálok, a hónap lelki üzenetei rárímelnek. Ilyenkor megállapítom, hogy „jé, de jó, pont ez van, és de jó, hogy most ezzel épp megtámogatom magam”.

​Mert a hónapok lelki üzeneteit elolvasni, meghallgatni, átérezni is jó. De a legjobb mégis az, ha valamilyen módon a fizikaiban, a fizikai valóságban is kifejezzük őket.

​A művészetterápiás programokban sok hétköznapi tippet is kapsz majd, de elsősorban vers, zene és alkotás segítségével kerül ki a térbe a megélésünk.

​Élőben Vácon találkozunk havonta egy hétvégi alkalommal, online pedig akár hetente, egy-egy 15–30 perces gyakorlat erejéig.

​Tarts velünk a hónapok lelki üzenetei mentén🌷
​Az online program szeptember 4-én indul!

​(Részletek és jelentkezés a kommentben/linken!)

Újabb mérföldkőhöz érkeztünk: a középső gyerekem gimibe, a kislányom pedig általános iskolába megy. Nézem a 17 éves első...
30/08/2026

Újabb mérföldkőhöz érkeztünk: a középső gyerekem gimibe, a kislányom pedig általános iskolába megy. Nézem a 17 éves elsőszülötemet is, mindjárt felnőtt nő – 10 éve (ami tegnap volt, hé) őt vittem az első nap az iskolába. Az egyik gyerekem pár hónapja még kiballagott az iskolából, a másik pár nap múlva beballag ugyanoda. Én pedig soha többé nem leszek ovis anyuka?!?!?!?

​Amikor az első gyerekem elhagyta az ovit, hetekkel előtte már sírtam minden úton. Aztán csak azt mantráztam, hogy én már egy iskolás gyerek anyukája vagyok... Aztán amikor gimibe ment, ugyanez. Hát igen, ahogy nőnek muszáj valtoznunk.

​Kb. 5 év telt el úgy az iskolában, hogy minden nap könny gyűlt a szemembe, ahogy mentem az elso gyerekemért, és láttam, hogy itt minden gyereknek mennyire jó. Kislányok ülnek a padon és olvasnak, mondókáznak, fiúk labdáznak, fára másznak, gólyalábaznak. Így kéne minden gyereknek.

​Most ezt még egyszer, utoljára újrakezdhetem.
​Van egy gondolatom arról, hogy nagyon nem vagyunk a helyünkön ilyen későn szülő anyukaként. Nagyon más ez. Más dolgok érdekelnek 40-en túl, mint 20-30 évesen. Nagyon más! Nehezebb a szülés, a földre ülés, de a formabedobózás is, mert már más, érettebb, "felnőttebb" dolgok hívnának.
​De... nem gondolom, hogy ez baj. Hiszen egyfelől ezt választottuk valamiért, másfelől remélem, sok idő lesz még munkára, karrierre (jelentsen ez bármit anyaként:), és ez a kisgyerekes korszak meg most van. Hát ebben a felfogásban is más már a 40+ (oké, 45+, oké, mindjárt 46 :).

​Ami mindig ugyanaz, és mégis más: a korszakok vége. Amikor valami elmúlik, és nincs többé. Most pár évig nincsenek lusta reggelek, szabadnapok, ha úgy szottyan kedvünk (és micsoda hülyeség ez is, mert de :).
​De valami mégis változik. Nőnek, és ezzel bennünket is változtatnak.

​Mostanra már SOKKAL rugalmasabban állok a változásokhoz, mint régen, amikor még utáltam az őszt. Mert a nyár szabad, kalandos, kötetlen, meleg, boldog és önfeledt. Visszamenni ebből (bárhova), újrakezdeni (bármit) pedig szenvedés volt. 26 éves koromig jártam az egyetemre, és még utána is sok év suli jött. Minden évben mást tanulunk, egyre többet, egyre komolyabban, egyre nagyobb a tét... mégis minden szeptember egy ugyanolyan dolog újrakezdése. És nem csak a suli: bármi.

​A művészetterápiás megéléseim (sok év tapasztalása) szerettették meg velem ezt az időszakot.
​Megfigyeltem, megértettem, elfogadtam, hogy nyitva lenni, tobzódni fárasztó. És a kor sokat segít ám, mert már tényleg elfáradok. Jól esik a tudat, hogy elkezdhetek lassan befelé húzódni. És már abban is van megtapasztalásom, hogy milyen mély folyamatokat tartogat a rövidebb nappalos időszak. Mi minden érlelődik és születik ilyenkor a felszín alatt, ami akkor nem látványos, de elengedhetetlen.

​Amit korábban feleslegesnek, haszontalannak, időpazarlásnak hittem (ti. a pihenést :), mára az egyik legfontosabb dolognak tartom, holott még mindig perfekcionistának vélem magam sok tekintetben :) Sok szorongás kiment ezzel.

​Na de hiába, hogy nagy reményekkel várom, a változás attól még nehéz. Valami, ami eddig volt, nincs többé. De már ezt is meg tudom engedni, és nem ellenállással, szorongással megyek bele. Nem célom, hogy észre se vegyem (lehetetlen), de hatalmas felszabadulás, hogy nehéz most, de nem félek tőle.
Nem küzdök a változás ellen, hanem engedem történni (úgysem győzhetek:).

​A hónapok lelki üzenetei minden évben ugyanazok, mégis évről évre újabb szinteken érintenek meg.

​Az ősz legfontosabb témája a változás és állandóság viszonya, ami erősen analóg az életközépi megélésekkel. Az is jó téma :)
(És szuper festős gyakorlat is van ehhez🙏)

​Idén nyolcadik éve indulok bele ezzel a nyitott figyelemmel az őszbe. Eddig mindig mást hozott ugyanaz az üzenet. Kíváncsi vagyok, idén mi lesz ez.

​Ha velem tartanál az évkörös „utazáson” művészetterápiával, megteheted
- havonta Vácon személyesen a csoportban, vagy
- hetente akár az online klubban.

Egyik jobb, mint a másik :)

​Relax, vers, zene, szabad alkotás és a hónapok (hetek) lelki üzenetei. Szeretettel várlak!
Jelentkezesi linket kommentbe teszek.

(A kép pár napja készült a Bolygódarabka-n és nem sok köze van a fenti írásomhoz. Hacsak nem....
Változás: már nem undorodom minden madár lábától.
Állandó: még mindig hívogat/megtalál, ami nem hétköznapi)

27/08/2026

Azért jó ez az erdő, mert itt valóban megtapasztaljuk a természet változásait.

- ​Pár hete még leolvadt rólunk a bőr is, tegnap éjjel pedig még a szőnyeget is magunkra húztuk 😂🤣.

- ​Addig van világos, amíg lemegy a nap, utána menni kell aludni (oké, a napelem bírja még egy darabig, de ez is analóg :))

- ​Ami most érik, azt most kell leszedni és eltenni, máskülönben kárba veszik a munka, és nem lesz télire való sem.

​Ezt itt meg lehet élni, nincs más út. A lelki életünk követi ezt a változást – ha oda tudunk figyelni rá, ha hagyjuk.
De Nehéz ezt városi körülmények, folyamatos zaj, ingerek és teljesítménynyomás alatt észrevenni és többségük nem egy erdőben lakik.

​A művészetterápiás programban ezeket a változásokat figyeljük meg, és azt keressük, a lelkünk hogyan tudja követni ezt a ritmust.

Ez nem egy életmódváltás, ahol sötétedéskor kötelező aludni menni. Ez egy belső iránytű, ami mutatja, merre és mire lenne szükségünk most: lassú lecsendesedésre, visszahúzódásra, rátekinteni az évünk termésére, átérezni, mi szolgált és mi nem...
Ebben segítenek a relaxációk, a versek, a zenék és a szabad alkotás.

​Ez nem egy ön-megváltoztatási, hanem egy ön-ismereti folyamat. Segít megfigyelni, mire lenne valóban szükségünk ❤️

A visszajelzések támogatnak az új megoldások és lehetőségek felismerésében, a közösség pedig biztonságos, ítélkezésmentes teret kínál mindehhez.

​Ha te is vágyysz erre a kapcsolódásra: az online művészetterápiás program kapui most nyitva állnak, tudsz csatlakozni hozzánk.

Heti egy alkotás önmagaddal – önmagadért.

​🔗 A részleteket és a jelentkezési linket megtalálod a kommentek között!

Cím

Szigetmonostor

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni BOHOdesign - A művészet terápia új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése BOHOdesign - A művészet terápia számára:

Parancsikonok

Megosztás